A kolopi iszap egy természet adta gyógyító tényező, egy folyami üledékekből származó igen apró szemcséjű gyógyföld.
A Tiszasüly fennhatósága alá tartozó Kolop a térképen Kolop fürdőként van nyilvántartva, mely arra utal, hogy valaha gyógyüdülőhelyként működött. A fővárosi fürdőkben 1945 és 1955 óta kizárólag kolopi gyógyiszapot használnak, de a Szt. Gellért fürdőben már 1920 óta használják gyógyászati célokra. 1968-ban az itt kitermelt iszapot az egészségügyi miniszter gyógyiszappá minősítette "Kolopi Gyógyiszap" néven.
A kolopi iszap felhasználása egyenértékű a természetes úton felszínre törő, meleg vizű forrásokban való fürdéssel. A balneológiai kezelések fejlődésével a gyógyfürdőkezelések egyik legfontosabb kiegészítő szolgáltatását a különböző iszappakolások jelentik. Az iszappal történő gyógyítást az iszapban lévő ásványi anyag tartalom, a hőtároló képesség, a lassú hőátadás révén mélyre terjedő átmelegítő, merevségoldó és vérbőséget előidéző hatással biztosítja. Elsősorban az ízületek és a gerinc idült megbetegedéseinél, köszvénynél, illetve sportsérüléseknél alkalmazzák.
A kolopi iszap teljesen szagtalan, egyenletes eloszlású, plasztikus, jó hőtároló képességű, nem csomósodik. Nedvesen igen jól kenhető, gyógyvízzel felfőzve a beteg testrészre simuló borogatásként használható, utána pedig könnyen lemosható a bőrről.
