A kolopi, szervetlen összetételű, gyógyiszapnak minősített iszapot iszappakolásra, iszapfürdőzésre és kozmetikai célokra lehet felhasználni.
Elsősorban az ízületek és a gerinc idült megbetegedéseinél, köszvénynél, illetve sportsérüléseknél alkalmazzák.
A Tiszasüly fennhatósága alá tartozó Kolop a térképen Kolop fürdőként van nyilvántartva, mely arra utal, hogy valaha gyógyüdülőhelyként működött. A fővárosi fürdőkben 1945 és 1955 óta kizárólag kolopi gyógyiszapot használnak, de pl. a Szt. Gellért fürdőben már 1920 óta használják gyógyászati célokra.
Az 1890-ben kialakult fürdőhely és iszapkitermelő hely 1951-ben került a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások kezelésébe. A vállalat az iszapot különböző intézményekkel megvizsgáltatta, a telepen védőterületet alakított ki, illetve a területet védetté nyilvánítatta, és 1968-ban az itt kitermelt iszapot az egészségügyi miniszter gyógyiszappá minősítette "Kolopi Gyógyiszap" néven.
A kolopi iszap felhasználása egyenértékű a természetes úton felszínre törő, meleg vizű forrásokban való fürdéssel.
A balneológiai kezelések fejlődésével a gyógyfürdőkezelések egyik legfontosabb kiegészítő szolgáltatását a különböző iszappakolások jelentik.
Az iszappal történő gyógyítást az iszapban lévő ásványi anyag tartalom, a hőtároló képesség, a lassú hőátadás révén mélyre terjedő átmelegítő, merevségoldó és vérbőséget előidéző hatással biztosítja.
Gyógyfürdőkben történő alkalmazása mellett új lehetőség a nehezen közlekedő betegek számára, hogy kis kiszerelésben otthonukban is igénybe vehetik a gyógyiszapot. Nedvesen igen jól kenhető, gyógyvízzel felfőzve a beteg testrészre simuló borogatásként használható.
A kolopi iszap teljesen szagtalan, egyenletes eloszlású, plasztikus, jó hőtároló képességű, nem csomósodik, és használat után könnyen lemosható a bőrről.
